Nemesbük
Nemesbük község a Zala folyó és a Gyöngyös patak közötti dombságon, a Köszvényes-patak völgyében, annak két partján fekszik. Két ismert fürdőhely közelében, Kehidakustány és Hévíz között találjuk a körülbelül félezer lakosú falut.
A község nevében a "bük" szócska egyrészt a bükkfára utal, másrészt a Byk nemesi családnévből származik, ennek a kettőnek ötvözete. A falu szerkezete a keleti oldalon megőrizte a fejlődés folyamán kialakult jellegét. A magaslaton álló templom nemcsak vallásilag, hanem képileg is uralja a falut. A Rákóczi úton még láthatók a régi nemesi- és a fésűs telkes beépítések.
A település két nagyobb részből áll: az Ófaluból és a Szőlőhegyből. A települést három oldalról erdők veszik körül. A magaslatokról gyönyörű kilátás nyílik a térség környező településeire, valamint a zalai dimbes-dombos tájra.
Túraajánlatok
Látnivalók
Szent Péter és Pál templom
A község Péter és Pál apostolnak szentelt templomát 1777-ben építették.
Kőhíd
A falu büszkesége a két boltíven nyugvó, többször átépített kőhíd, amely a település két felét köti össze.
Története
Nemesbük első írásos említése 1408-as évben történt, de már a kora középkor óta bizonyíthatóan lakták, templommal és a Köszvényes patakon átkelővel rendelkező helység volt. 1557-ben Felsőbük néven említik, míg a településnek 1580-ban már Nemesbük a neve.
Lakossága jórészt kisnemesekből állott, mely a település nevében is szerepel. A török időkben a környező települések közül Nemesbük állt ellen a legtovább, csak 1629-től vált a Porta adófizetőjévé. Történeti érdekesség, hogy a Pécsi Levéltárban őrzött dokumentumok tanúsága szerint lakóinak száma a középkorban több száz évig meghaladta a körzet legnagyobb városa, Keszthely lakosainak számát.
A 19. században a falu fejlődése lassan történt, társadalmi összetételét tekintve még mindig 50% volt a nemesek aránya, akik közül többen szőlővel rendelkeztek Cserszegtomaj, Rezi és Alsópáhok községekben. 1930 és 1936 között Nemesbük része volt Zalaköveskút.
A második világháború után a település gyorsan modernizálódott, új házak épültek, 1948-ban bevezettek a villanyt is. Nőtt az ingázók száma, akik elsősorban Keszthelyen és Hévízen, a szolgáltatási szektorban helyezkedtek el.
Az 1990-es években jelentősen megnőtt a falusi turizmus keretében a település utáni érdeklődés, amelyet a közeli, nagy turisztikai központok (Hévíz, Keszthely) közelségének és a falu csendességének köszönhető.