A korábban ezen a helyen már meglévő egyházi épületeket Szent István az idetelepülő bencés apácáknak adta. A települést a XIII. századig ezért Apácasomlya néven említik.

A kolostor építésének pontos dátuma nem ismert, bár valószínűsítik, hogy uralkodása utolsó éveiben alapította István király. Védőszentjének szent Lambertet választották.

Károly Róbert 1329-ben megerősítette az apácák kiváltságait, a kolostort pedig a mindenkori magyar király védnöksége alá helyezte. Sokféle jövedelme volt ekkor a kolostornak, szedtek borkilencedet, hegyvámot, ünnepekor pedig kappant, pecsenyét, tojást és kalácsot kaptak a földműveléssel és szőlőműveléssel foglalkozóktól. Károly Róberttől kapták a jogot a hetivásárra is, amit csütörtökönként tartottak – itt helypénzt szedtek, valamint úti-és vásárvámot.

Mivel az apácák képviselték az írásbeliséget, a törvénykezés és hitelesítés is a feladatuk közé tartozott. Az egész vármegyében Veszprémben és Vásárhelyen vezettek csak törvénykezést.

A XIV. század második felétől a védnökséget a világi várurak látták el, miközben maguk a bencés rendiek is egyre világiasabbak lettek. Büntetésből el is helyezték őket innen, helyükre Szegedről premontreieket hívtak.

A XVI. században a Somló vár urai folyamatosan zaklatták, fosztogatták a kolostort, ráadásul megjelentek a törökök is. Először még sikerült visszaszorítani a török csapatokat, ám egy 1552-es, újabb török támadás után Somló vára török kézre került, néhány évtized múlva pedig az apácák menekülni kényszerülnek. A kolostor gazda nélkül maradt, így megkezdődött a lassú de biztos pusztulás.

A település központjában csak néhány falmaradvány maradt az L alakú épületből, ahol egykor a kolostor állt.