funiQ logo

This article is not available in italiana. This is the ungherese version of the article.

Abaliget

A település a Pécsi járásban, a Mecsek nyugati részén fekszik, Pécstől 15 km-re. Környéke természetvédelmi terület.

Túraajánlatok

A pénztárnál megvásárolható füzet segítségével végigjárható az innen induló, denevéremblémával jelzett abaligeti tanösvény, állomásai a barlang környékének élővilágát mutatják be.

Látnivalók

Elpusztult középkori katolikus temploma helyett 1778–96 között emeltek újat, copf stílusban. A barokk plébániaház is a XVIII. századból való.

A Kossuth utcában szép régi lakóházak láthatók.

A település legnevezetesebb látnivalója a közel 1,5 km hosszan feltárt, fokozottan védett Abaligeti-gyógybarlang, amelyből 0,5 km-t építettek ki a látogatók számára, s 1957-ben nyitották meg. A Nyugat-Mecsek legnagyobb ismert barlangja, az áramló felszín alatti víz oldó, koptató munkája alakította ki.

Nem igazi cseppkőbarlang – bár van néhány cseppkőalakzat is –, érdekessé a sziklafalakon található változatos oldásformák teszik. 1941 óta védett, s ma már a barlang feletti felszín is védett. Forrásbarlangról van szó, a patak a felszínre lépve régen malmot hajtott.

A föld alatti járat felfedezése is a molnárnak köszönhető, aki néhány társával 1768-ban először merészkedett le a föld alá, hogy megnézze, miért csappant meg a malomkereket hajtó víz mennyisége. A bejárati üregben pedig a falu plébánosa tartotta a borát, innen a népies Pap lika elnevezés.

Első feltérképezése (1923) Bokor Elemér nevéhez fűződik, és sajátságos élővilágával a XX. században Dudich Endre professzor foglalkozott. Az állandó hőmérséklet (12,6 °C), a magas páratartalom (97%), a pormentes levegő jó hatással van a légzőszervi betegségekre. A Duna–Dráva Nemzeti Park kezelésében álló barlangot, csak vezetővel lehet megtekinteni. (Turistaidényen kívül előzetes bejelentkezés szükséges. Tel.: 72/498-766). 2004-ben, a hajdani turistaszálló épületében Denevérmúzeum nyílt.

Története

A települést az Aba nemzetség alapította a XI. században, a barlangból előkerült kő- és csonteszközök pedig az őskor emberének jelenlétére utalnak. Első írásos említése 1332-ből való. A török hódoltság végére elnéptelenedett falu a XVIII. század közepén magyar és német telepesekkel népesült be.