A XVII. században a reformáció következtében Nagymaroson lakosságának jelentős százaléka volt református hívő. Az 1700-as évek elején azonban a pestisjárvány és a Rákóczi-szabadságharc után mindössze 30 református család maradt a városban.

A megfogyatkozott lakosság pótlására nagy számú lakosságtelepítés kezdődött. 1715 és 1735 között a Rajna vidékéről, Mainz környékéről katolikus vallású németek érkeztek Nagymarosra, aminek következtében a lakosságban élő reformátusok aránya tovább csökkent.

1798-ban épült fel a város református temploma, amelynek ekkor a türelmi rendelet miatt még nem lehetett tornya. Csak a templom 1934-es felújításakor építették hozzá a ma látható, Kós Károly tervezte tornyot.