A források alapján Kővágóörsön már a középkorban jelentős izraelita közösség élt, ám erről hivatalos dokumentumok nincsenek. A Magyar Zsidó Lexikon szerint 1929-ben a 2120 kővágóörsi lakosból 140 fő volt izraelita. A helyi hitközség 1778-ban alakult, első rabbija Pfejfer Zélig Lébi volt, aki 1868-ban hunyt el. A hitközséghez 9 környékbeli település tartozott, köztük Tapolca is, ahol nagyobb számú zsidó közösség élt.

A XIX. század végén Tapolcán kiépült a vasút és az iparosodás is erősebben jelentkezett itt, ami miatt Kővágóörs jelentősége csökkent, a környék hitközségei közül is a tapolcai lett a jelentősebb. A szent iratok Kővágóörsről a II. világháború előtt átkerültek Tapolcára.

A II. világháború idején a helyi zsidóságot elhurcolták, a források szerint egyik holokauszt túlélő sem települt vissza Kővágóörsre.

A kővágóörsi zsinagóga valószínűleg az 1820-as években épült. A női karzat feljáratát is rejtő előépítmény az 1880-as évekre készülhetett el, ahogyan a belső festés is, köztük a lizériákon nyomokban még ma is látható kékes, márványos festés, a mennyezeti szekkók, valamint a 4, mára olvashatatlanná vált felirat a zsinagógában.

A ma már magántulajdonban lévő, buja kertben rejlő, romos zsinagógát drótkerítés veszi körül, amelyen azonban jól látható, emberméretű lyukat találunk. Az épület környékén táblák figyelmeztetnek annak életveszélyes állapotára, valamint az ebből adódó omlásveszélyre, így a belépést senkinek sem javasoljuk! Az egykori zsinagóga bejáratából a fő terébe jutnánk, amelyben láthatnánk a ma már említett festés maradványokat, szekkókat. A kívülről nyíló női karzat feljáróját azonban már visszakövetelte a természet, így egy kisebb dzsungelt leküzdve juthatnánk csak fel a még stabilabb részekkel is rendelkező karzatra.

Az addig üresen álló zsinagóga a '60-as években ÁFÉSZ raktár lett, majd a Révfülöpi Nagyközségi Közös Tanács tulajdona volt. Az 1980-as években került magántulajdonba, több tulajdonos kezében is volt. 1985-ben műemlékké nyilvánították, ám a tulajdonosokat nem sikerült rábírni az épület állagának megóvására, így az évről évre egyre romosabb állapotba kerül.

A zsinagógával azonos telken állt a rabbi háza, amelyet az 1960-70-es években lebontottak.

Ottjártakor az egykori zsinagóga megihlette Rubin Eszter írónőt, ezért Bagel című könyve esküvői jelenetének ez az elhagyatott épület ad mesebeli helyszínt.