Egészen a Kisalföld pereméig kell mennünk, hogy megtaláljuk a Balaton-felvidéki tanúhegyek legészakibb testvérét, a Somlót.

A térség látképét messziről felismerhetően meghatározza a síkságból kiemelkedő, koporsóalakú vulkanikus tanúhegy.

A körülötte lévő borvidék az ország legkisebb történelmi borvidéke, ahol már a római korban gazdaságilag jelentős szőlőművelés folyt. A környék leghíresebb bora a juhfark, ami messze földön híres volt gyógyító hatásáról. Főurak, királyok fogyasztották, és nem csak az íze miatt, de feljegyzések szerint a vérszegénységre, vesebajokra és emésztési bántalmakra egyaránt ezt ajánlották.

A somlói juhfarkot a nászéjszakák borának is nevezik, ugyanis a hiedelem szerint ha a házaspár az együtt töltött éjszaka előtt juhfarkot iszik, fiú gyermekben reménykedhet. Ezt a Habsburg-ház tagjai olyan komolyan vették, hogy hosszú időn keresztül kötelező volt számukra a juhfark fogyasztása.

A hegy platójának északi végében láthatjuk Somló egykori várának romjait. A vár építésének idejét a tatárjárás utánra teszik, de írásos emlék csak 1352-ben említi először. A vár egy sűrű erdőben áll, szakadékokkal és sziklákkal körülvéve - nem is egyszerű megközelíteni. Autóval csak a hegy aljáig lehet eljutni, onnan gyalog vagy biciklivel lehet felmenni a romokhoz.

A Somló 431 méter magas csúcsán áll a sokak szerint legszebb magyarországi kilátó, a Szent István-kilátó, korábbi nevén Petőfi-kilátó. Érdekesség, hogy a környékről származó Antall József egykori miniszterelnök (1990-1993) itt jelentette be 1991 nyarán az utolsó szovjet katona távozását az országból.

Dobáról és Somlóvásárhelyről egyaránt elindulhatunk gyalog a hegy felfedezésének, a piros, illetve a sárga sáv jelzéseket követve, szőlők, présházak és kápolnák között. A sárga L és a sáv jelzéseken bekapcsolódhatunk a Kitaibel Pál tanösvénybe is, ami a Margit-kápolnától indul és a Somló Tájvédelmi Körzet természeti szépségeit, érdekes látnivalóit tárja fel. Az út teljes egészében védett és fokozottan védett területen halad.